Hozz ragasztót, ez elfogyott. Meg a láncát! Még befér.Ki hitte, hogy ennyi minden itt marad, ha égbe tér..? Kell valami a könyveknek. Nem maradhat minden itt.Nohát ilyet! Ez az enyém! Azt a piszok mindenit!Megmondta, hogy ellopja majd... A könyvjelző... Fele tán...Kihez szól a többi mondat? Ki olvassa ezután?A díszeit nem tartjuk meg. Néhány polcon megmarad,amíg nem lesz újabb ötlet. Eh, a kosztól mind ragad...Volt egy halom inge, ami jó lehet majd még neked,hogyha a szú meg nem ette. Ám az elmúlt éveketfogalmam sincs, hová tesszük. Olyan zsákunk nincs nekünk.Meg hát... szép volt minden percük. Mit gondolsz, most mit tegyünk?Tulajdonképp elvihetjük. Zsebre vágjuk - itt, belül.Annyi minden lesz, mi így jár... Valami hely csak kerül...Kell a füstnek. Félmosolynak. Annak, ahogy ránk legyint,amikor egy monológját nem értjük meg - már megint.Valahová el kell rakni szívét is, de hogy lehet?Olyan nagy volt... Én nem bírom, attól félek, eltemet...Osszuk szét, jó? Azt akarja ő is, biztos, odafent.Mindenkiért dobbant úgyis. Barátot és idegentugyanolyan hévvel ölelt, több volt ő, mit kérhetünk.Így majd mind egy kis darabját hordjuk, amíg élhetünk. Kell egy hely a képnek is, min egymás mellett borozunk.Ugorj le a kis közértbe... Nem lesz elég dobozunk...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.