Tudod, a szemem, s a hallásom ép,
s nem kell a sok ezer idilli kép,
arról, hogy milyen szép arany a lép,
s a méznek, jaj, hogyan örül a nép!

Felfogtam, nagy vagyok, s félelmetes,
s azt is hogy rettegnem felesleges,
de most egy kicsikét jobban szeress,
s - Ó, nagy ég! - nehogy még ki is nevess!

Látom, hogy nem mozdul... Mióta is?
Mi van, ha lesben áll a kis hamis?!
Képzeld el, múlt héten mondta Maris,
van köztük nem ritkán iiilyen nagy is!

Attól, hogy becézed, üvöltök még...
S ha neked, apukám, ez sem elég,
elmondlak Anyunak, s nincs menedék!
Jobb hát, ha megáll most az a kerék...

Nem vagyok hisztis és butus majom!
Csak éppen reszketek kicsit… nagyon...
Oldd meg hát egyszerre kínzó bajom:
CSAPD AZT A MÉHECSKÉT RÖGTÖN AGYON!